Kertészné Sári Hajnalka: A kutyatartás fortélyai

"Az ember és a kutya társas kapcsolata már nagyon régen kezdődött, eredetét még ma is vizsgálják. Az emberek többsége az állatok közül a kutyához vonzódik leginkább, mivel szórakoztatnak, megnyugtatnak bennünket, hízelegnek nekünk, és természetesen játszanak velünk. Tulajdonképpen valamennyi kutya okos, engedelmes, szeretetreméltóan kedves társ, de mindegyik fajta általában arra a célra alkalmas, amelyre kitenyésztették. Ma már (elsősorban városokban) a kutyát inkább hobbyból tartják. A legtöbb szülő gyermekének akar örömöt szerezni egy ilyen kis társsal, mások egyhangú életükön akarnak változtatni egy kutyussal. Persze akadnak olyan emberek is, akik azért fogadnak be maguk mellé kutyát, mert egyedül élnek, vagy mert valamilyen oknál fogva sajnos nem lehet gyermekük. A kiskutyát a kisgyermekhez lehetne legjobban hasonlítani. Mindkettő védtelen, félénk, gondozásra és nevelésre szorul. De a kisgyermek az évek folyamán felnőtté válik, és önállósul. A kutya ezzel szemben felnőtt korában is, élete végéig gondozásra szorul. Bár ugyanúgy, mint egy kisgyermek nevelésénél, sok örömben, de ugyanannyi fáradozásban lesz részünk kutyánk élete során, míg egy okos, engedelmes, barátságos társat sikerül nevelnünk belőle. A gazdának fontos tudnia, hogy kutyájával nem csak játszani kell, hanem minden nap etetni, itatni, sétáltatni is kell. Meghatározott időnként oltásra kell vinni, és takarítani kell utána."