Erőss Zsolt: A Békási-szorostól a Mount Everestig

""A hegymászók a hétköznapokban normális embereknek tűnhetnek." - írja könyve első oldalain Erőss Zsolt, az egyetlen magyar hópárduc. Persze nem meglepő, hogy ilyeneket ír, hiszen ő maga igazán nincs ott a hétköznapokban. Emlékezik vagy tervez. Elképzeli, elmeséli a hegyet, és ha már képbekerült, meglát rajta egy járatlan útvonalat... "... Nagyon felgyorsulok, fékeznék, de hiába! Sebességem továbbra is ijesztő, s néhány bukfenc-pörgés-zuhanás után már nem is próbálkozom többet. Jó erősen marokra fogom a jégfejszéimet, hogy belém ne álljanak, és próbálok minél kényelmesebben csúszni. Iszonyú kemény sziklát érzek, néhány pörgés a kuloár irányába, és puhább a talaj. Mikor hason, fejjel előre kerülök, felfedezem, hogy így a legkényelmesebb csúszni, és nagyszerű a kilátás is. Ugratók, bukfencek titán mindig visszatérek a kényelmes helyzetbe, és figyelem a jövőt. " Igen, a hegymászó történetei teljesen normális álmoknak tűnhetnek a hétköznapokból nézve. De Erőss Zsolt az a hegymászó, aki mindig a szépet, az emberfeletti szépet látja meg elsőként. Ezért látta meg közülünk elsőként Ő a világ tetejét. Álmainkat meséli el ebben a könyvben, a csúcsról visszatérve. Ő járt ott, így gyönyörű képei nem csak illusztrációk."