Befejeztem tanulmányaimat és 1920-ban fiatal tanítóként Északamerikába utaztam. Elhatároztam, mielőtt tanítani kezdek, elutazom külföldre és kicsit körülnézek a világban. Amerika, gyermekéveim álma, fiatal képzeletem meseországa csábított. Más földet, más országot találtam. Nem ilyennek képzeltem Amerikát. Cooper, Gerstäcker és May világa a múlté, az új Amerika az ipar, kereskedelem, nagy üzletek és felhőkarcolók földje. De hogy az álmodozó romantikusok ne csalódjanak, megnyugtatom őket: valamiben még nem változott Amerika, ma is a kalandok, nagy lehetőségek hazája.
Nyelvtudás nélkül, nagyon kevés pénzzel és nagyon hamis elképzelésekkel kerültem New-York boszorkánykonyhájába. Az élet keményen megragadott, durván felrázott álmaimból. Jelszó Amerikában: „zabálj vagy halj éhen!" Öt évig éltem ezen a földön és amit átéltem, elmondom könyvemben. Maroknyi valóság. Az igazi amerikai életből ragadtam ki.
Nem puha, nem „derék" könyv, durva és kemény, mint az élet, melyről szól. Sok szép álmot és illúziót szétrombol. De tanít is. Megtanít arra, hogy bátorsággal és erővel a legkomiszabb akadályokat, legsúlyosabb nehézségeket legyőzhetjük.