Robert Franklin Leslie: A medvék - és én

Egy fiatal aranyásó Kanadában, a végeláthatatlan erdőségekben, távol minden civilizációtól, aranyat mos a folyók hordalékából. Magányos élete közben három, néhány hónapos kis medveboccsal találkozik, A kis baribálok (amerikai feketemedvék) anyját egy vadász leterítette, s a magukra maradt kis állatok a fiatal aranyásóban vélték megtalálni védelmezőjüket, gondozójukat. A könyv tehát nem olyan medvebocsokról szól, amelyeket az ember vett magához, hanem olyan kis állatokról, amelyek maguk csatlakoztak az emberhez. A fiatal aranyásó csak egy nagy tál mézes kukoricakását tett az alá a fenyő alá, amelyre a bocsok felkapaszkodtak. Azok pedig ettől kezdve önszántukból csatlakoztak hozzá, hűséges kutyaként követték kunyhójába. A könyv további 14 fejezete a legfontosabb események köré csoportosítva meséli el a kis feketemedvék sorsának alakulását az elkövetkező két évben. A "pótmama" - Joy Adamsonhoz hasonlóan - tudatos tervszerűséggel úgy irányította életüket, hogy felnövekedvén képesek legyenek beilleszkedni természetes környezetükbe, az északi rengetegek életébe. És éppen ez adja meg a könyv varázsát, amely valóságos tárháza az állattani érdekességeknek. A három kis bocs felnevélésének történetéből megismerhetjük a magasabb rendű állatok viselkedését meghatározó öröklött, vele született és az egyedi élet folyamán elsajátítot (megtanult) viselkedési sémák egymásba szövődésének jelentőségét - a feketemedve etológiáját az egyedfejlődés tükrében.