Az el nem képzelt Amerika. Az amerikai esszé mesterei

Angliában, az anyaországban már másfél évszázada virágzott az esszé, amikor e műfaj első tétova kísérletei az észak-amerikai gyarmatokon megszülettek. A XVIII. század utolsó negyedére önálló, öntörvényű polgári civilizációt kialakítani képes és életerős Egyesült Államoknak kellett létrejönnie ahhoz, hogy önálló nemzeti irodalom megszülethessen. Csak ekkor, a fiatal köztársaság élénk szellemi forrongásában, a XVIII. és XIX. század fordulóján jelentek meg az első olyan, mindmáig vonzó értékű írások, melyeket esszéknek nevezhetünk. Ez a rugalmasan változékony műfaj azóta az amerikai gondolkodás, önkifejezés eleven formája lett. Az esszé szépirodalmi értékrendű és szándékú kispróza. Spektruma széles: a szabályszerű tanulmánytól a tudományos témát tárgyaló rövidebb értekezésen át az el-elkalandozó, könnyed, impresszionisztikus csevegésig terjed. A két véglet között elfér az irodalmi kritika, az elmélkedés, az elmefuttatás, a reflexió, a jellemkép, az úti vázlat, az emlékezés vagy a hangulat-felidéző rajz a szabad természet világából. De az alapvető kritérium a hangvétel módja: a szubjektív közelítésmód, a közérthető formában megjelenő egyéni állásfoglalás. A vérbeli esszé műalkotás, művészi teljesítmény. Kötetünk, amelyet Országh László válogatott, az amerikai esszé valamennyi formáját méltó írással képviselteti a kezdetektől a második világháború időpontjáig fellépő nagy nemzedékig. E két határvonal között egy gazdag esszéirodalom képe bontakozik ki előttünk. De nemcsak ez. A különböző hangvételű, tárgyú és terjedelmű írások ahhoz is hozzásegítenek, hogy Amerikát jobban megismerjük, helyesebben azt a folyamatot, amelynek során Amerika küzdött önmaga megismeréséért és meghatározásáért, önmaga "elképzeléséért".