John Berryman: Henry sorsa

"John Berryman (1914-1972), a háború utáni amerikai költőnemzedék tragikus sorsú alakja igazi elátkozott költő. Verseiben naplószerű pontossággal követi életének külső történéseit és belső, lelki reflexióit. Mint az úgynevezett vallásos iskola többi tagja - Robert Lowell, Sylvia Plath -, Berryman is a költészet gyógyító erejében bízva analizálja műveiben életét. Apja a kamasz fiú szeme láttára lőtte magát agyon, és a költő, hiába sikeres egyetemi és költői karrier, nem tudta kiheverni ezt a megrázkódtatást. Fájdalmas vízióit a kiváló formaművész hosszú versciklusokban írta ki magából: pályája első szakaszában egy Henry nevű alteregót teremtett, az élményeket ezáltal tárgyiasítva, eltávolítva. Késői költészetében már a közvetlen megszólalást választotta, vállalta: vallomásaiban egy végletesen, kegyetlenül őszinte, sokat szenvedett ember belső pokoljárása tárul föl."