Amint az Éj anyánk és a Börtöntöltelék, a Hókuszpókusz is egy börtönbe bukott köznapi hősről, a sors tőle teljességgel független erővektorainak összeadódásából szabadságvesztésre kényszerült rabról szól.
Eugene Debs Hartke vietnami veterán és promiszkuózus sarjnemző 2001-ben papírra vetett visszaemlékezései elképzelt időben - a kiadás után tíz évvel -, egy elképzelt Amerikában játszódnak, ahol szinte minden ipari vállalat és létesítmény a japánok kezébe került, maguk az amerikaiak pedig, kevés kivételtől eltekintve, a tudatlanság s dölyfösség pocsolyájában dagonyáznak.
Hartke a kivételek közé tartozik, ám épp ezért kell elszenvednie az osztályrészéül jutott megaláztatást, az állásából való kicsapatást és a zendülőkénti bebörtönzést.
Mondanivalóját tekintve a regény mégsem a kiszolgáltatottságot, hanem az emberi értékek viszonylagosságát feszegeti - a kényszerű gyilkolás és az önként vállalt gyermeknemzés egyensúlyba állításával mutat rá erkölcsiségünk relativitására.