John Updike: Nyúlszív

John Updike-nak olyasmi sikerült, ami a modern világirodalomban csak nagyon keveseknek. Mert az gyakorta előfordul ugyan, hogy valaki egy regénye sikerén felbuzdulva úgy érzi, maradt még valami az "anyagban" és sietve hozzábiggyeszti a folytatást, majd a folytatás folytatását, ám az efféle szériák színvonala általában meredeken lefelé tart - az amerikai író "Nyúl könyvei" azonban a szabályt erősítő, ritka kivételek közé tartoznak. Ebben valószínűleg az is szerepet játszhatott, hogy Updike olyan főhőst teremtett, akinek tulajdonságai közel állhatnak a szívéhez, erényeit becsülte, s hibái sem lehettek tőle teljesen idegenek, olyan múltat és környezetet adományozott neki, amelyet maga is alaposan ismert, így aztán amikor Nyúl (azaz Harry C. Angstrom) életének egy-egy újabb szakaszát elképzelte és megformálta, az olyan vállalkozást ígérhetett, mintha önmaga egyik lehetséges sorsváltozatával vetett volna számot.
A Nyúlszív minden bizonnyal a tetralógiává terebélyesedő "Nyúl könyvek" záródarabja, hiszen a főhőstől a halál küszöbén veszünk búcsút, de művészi kóda annyiban is, hogy a korábbi három regény számos epizódja, jelenetsora visszatér benne az emlékezés szintjén.