Lisandro Otero: Uraim, ez a helyzet!

Luis Dascal, a kubai kispolgár csemete káprázó szemmel bámulja a fényes társaság színesen pezsgő életét; szeretne közéjük tartozni, szeretne hozzájuk hasonulni. Elindul az alkalmazkodás útján, s lépésről lépésre jobban megismeri Havanna előkelő társadalmát, részt vesz szórakozásaikban, sőt hajlandó eszközökké is válni, ha célját így elérheti. Az áhított "kiegyensúlyozottság", a "biztonság", a "jobb élet" azonban illúzió marad; Dascalban egyre szorongatóbbá válnak a kételyek: így igaz a világ, ahogy ezek az emberek élnek? A testi szenvedély, a képmutatás, a nagyralátás, az elvtelenség, a gazdagság, a kubai nagypolgárság hazugságra épült világa látszólag megrendül 1952 tavaszán, amikor Batista magához ragadja a hatalmat. Valójában azonban nem az ő életük változott, hanem a sok évtizedes, göröngyös történelmi út egy szakasza zárult le. Az elmúlt évek egyik kimagasló dél-amerikai regénye átfogó történelmi képet nyújt Kuba polgári társadalmáról.