Vadnyugat. Huszonkét elbeszélés

A "vadnyugat" a filléres regények és a filmipar jóvoltából a minden ármányon győzedelmeskedő, daliás, talpig becsületes cowboyok, aranyhajú leányok, pórul járt banditák és postarablók, valamint a szilaj paripák világaként él az olvasók képzeletében. Csak kevesen tudják, hogy ez a világ csupán a képzelet világa: Amerika egy nehéz történelmi korszakának, ridegpásztorok, tehenészek, gulyásbojtások, aranyásók, telepesek küzdelmes életének romantikus visszfénye. Kötetünkben az igazi "vadnyugatot" kíséreltük meg bemutatni az olvasónak, úgy, ahogyan az az irodalomban tükröződik, kezdve a korabeli, szociográfiai hitelességű feljegyzésekből a "western", a vadnyugati történet kiemelkedő íróinak - mert például Andy Adamst, Bret Harte-ot, Zane Greyt, Owen Wistert, O. Henryt ugyanúgy írónak kell tekintetünk, mint a kötetünket záró remek elbeszélés íróját, Hohn Steinbecket - legjobb elbeszéléséig. Az itt közölt írások alapján a vadnyugatról kialakult kép talán nem egészen olyan lesz, mint amilyen eddig élt benne: nem annyira meseszerű, nem lelkük mélyéig aljas gonosztevők és gáncs nélküli lovagok világa - és mégsem fog csalódni. A vadnyugat valósága van olyan izgalmas, mint a költött vadnyugaté: a természet erőivel küzdő és azok fölött diadalmaskodó ember legalább olyan rokonszenves, mint a Stetson-kalapos, lasszóval felszerelt gáncs nélküli lovagé, aki tüzes musztángja hátán, gyöngyházzal kirakott, arannyal kivert "negyvenötös" colttal az oldalán, minden gazság fölött győzedelmeskedik. Néhány elbeszélésünkben persze ez a figura is megjelenik, de mögötte, háttérként, ott van a múlt század Amerikájának komor, kemény valósága: az olvasó figyelemmel kísérheti, hogyan lett a hétköznapok dolgos kisemberéből romantikus mesehős.