Kosár
Hogy én szerelmes lettem!
Én, a szerelmek ostora:
Pribékje minden érzelmes fohásznak;
Én, józan szellem, éber éji őrszem,
Én, üldözője a szárnyas fiúnak,
Kinél e földön nincs felségesebb!
Könnyes, bolondos, vaksi, buksi gyerkőc,
Örök kölyök, kicsiny s hatalmas Ámor,
Ábrándos pózok s rímek fejedelme,
Nyögések, sóhajok felkent királya,
Búval-bélelt bolygó lelkek vezére,
Pendelyek s gatyapőcök zsarnoka,
Szoknya-pecérek generálisa
És imperátora! - Szegény szivem! -
Káplár legyek hát Ámor seregében,
S viseljem színeit, mint egy bolond?
Én, én szeressek?... Fussak nő után?...
Egy nő után, ki mint a német óra,
Hol késik, hol siet, hol félrever,
Csak épp úgy nem jár, ahogy kellene,
S elromlik, hogyha rajta nincs szemem!
Szeressek egy lányt, esküm meggyalázva?
S a legléhábbat mindhárom közül!
A tejbőrű, bársony-szemöldökű,
Szurok-golyó szemű kacér leányt,
Ki- istenemre! - mindig tettre kész,
Ha maga Argus is az őriző!
Sóhajtsak érte? Kémleljek utána?
Esengjek? Ugy lesz! Ezzel vert meg Ámor -
Azért, mert játszi és félelmetes
Világtörő hatalmát megvetettem!
Hát írjunk, sírjunk, sóhajtsunk, szeressünk!
Kisasszony vagy cselédlány: egy a vesztünk.
(Lóvátett lovagok III. 1. Brion)
