Herbert George Wells: A tengeri tündér

„Ki hisz ma már azokban a mesékben, amiket a tengeri tündérekről és sellőkről írtak vagy jegyezgettek fel naiv módon az utókor számára? Magam is nagyon meghökkentem, amikor egy ilyen történetet hallottam, amely arról számolt be nagy-részletesen: hogyan szállt partra egy sellő Brugges mellett a strandon. Régebben tamáskodva kacagtam volna az egész mesén. De ma már egészen más szemmel olvasom ezeket a régi legendákat. Kezdem komolyan venni őket. Hiszen letagadhatatlan tényekkel állok szemben, amik a közvetlen szomszédságomban estek meg! És tulajdon unokaöcsém, Melville, a história koronatanuja!
Másrészről annyi ember iparkodott minden áron eltussolni a szóbanforgó históriát, hogy ez az eset is a régi legendák sorsára jutott volna és néhány év mulva mesévé halványodott volna nélkülem. De én alaposan utána jártam a dolognak és sikerült is mindent kiderítenem róla. Az én érdemem nem is túlságosan nagy, hiszen rendkívül nehéz az ilyesmit eltitkolni. Azután ez a történet nem valami távollevő vagy ismeretlen vidéken játszódott le. Itt a szomszédban kezdődött, alig néhány lépésnyire Sandgate-Castletől, Folkestone mellett és a folkestonei kikötőhíd tövében, innen alig két mérföldnyire, a tenger partján ért véget. Az eset világos nappal kezdődött, kéklő augusztusi napon, legalább egy féltucat ház nyitott ablakai szemeláttára. Ez a tény egymagában is megdöbbentővé teszi, hogy az emberek nagyrésze nem tudott erről a csodálatos esetről semmit. De hiszen később majd más színben látják maguk is a dolgot.”