David Hughes: Gerry és egyéb állatfajták. Gerald Durrell arcképe

"Énszerintem csupán egyetlen világ van, én benne vagyok, a világ pedig énbennem, akárcsak a kacsa, amit ebédre ettünk, meg azok a bunkók a téren, és Jacquie, meg a maroknyi és napról napra fogyatkozó hegyi gorilla, meg a bor, meg az én szörnyeteg unokatestvéreim, meg a parlamenti képviselők és a mexikóiak és a kínaiak, és anyám emléke és Norwood, Bournemouth és India, és Larry, amint az érthetetlen remekműveit írja, és fehérfülű fácánok tenyésztése, és minden, ami emberi, állati és eleven." A fenti monológ egy dél-franciaországi házban hangzik el, ahol a Durrell házaspár a nyarakat tölti, annak is a konyhájában, ahol az akkor (1975-ben) ötvenéves és már jócskán világhírű Gerald Durrell népes vendégsereg számára készíti a bőséges és koleszterindús lakomát, mielőtt átrepülnének Jersey szigetére, a Durrell állatkertjét fenntartó alapítvány évi közgyűlésére. A szerző, Durrell régi barátja és egykori kiadói szerkesztője egy hétre Durrellhoz szegődött, élete tanújának. Az eredmény: Gerald Durrell testközelből, életnagyságban - szeretettel, de szépítés nélkül megrajzolva."