Joseph Conrad: Győzelem

Az angol regény egyik óriása, a világirodalom legbonyolultabb és legkülönösebb regényíróinak egyike keleteurópai emigráns volt, aztán tengeri csempész Franciaországban, majd okleveles hajóskapitány, afrikai folyamok és távol-keleti tengerek hajósa, mielőtt csaknem negyvenévesen kiadta első regényét Angliában. Tizenkilenc éves koráig egyetlen szót sem tudott azon a nyelven, amelyen később - nem utolsósorban éppen nyelvileg oly csodálatosan gazdag - életművét megírta. A Győzelem Conrad utolsó, érett korszakában, 1915-ben keletkezett. Kalandos történet, egzotikus színhely - a hátsó-indiai szigetvilág -, az ábrázolás szempontja azonban lélektani, s módszere a lassú, pontos, tárgyilagos elemzés. Conrad regényének nyilvánvaló alaptémája Lena, az egyszerű lány hősies önfeláldozásának és a becsületes, jóságos, okos, de éppen lelki bonyolultsága miatt cselekvésképtelen Heystnek a szembeállítása. A lassan kibontakozó történet egyre drámaibb színezetet kap, s a végkifejlet előtt hallatlan feszültségig jut el. Conrad szerint a művészet célja a valóságélmény minél teljesebb kifejezése. Ennek érdekében a regény használja föl valamennyi művészet eszközeit, a színt, a formát és a hangot is, dolgozzék élénk színekkel, mint a festészet, legyen tömör és súlyos, mint a szobor, és ritmikus, mint a zene. Fél lábbal még mélyen a romantikában állva, de messze előre mutatva Conrad ebben a regényben is megvalósította ezt az ars poeticát.