Pelham Grenville Wodehouse: Isten veled Tóbiás!

"- Tóbiás, - mondtam egyik délután, amint a klubból hazatérve benyitottam inasom szobájába - nem akarok zavarni... - Nem zavar, uram. - biztosított derék inasom. -... csak pár szót akartam mondani. - Tessék, uram. Tóbiás éppen a nyári holmit pakolta be páratlan szakértelemmel az öreg útibőröndbe, tekintettel a küszöbönálló tengerparti utazásunkra. Érkezésemre felemelkedett és csak úgy sugárzott arcáról az udvarias buzgóság. - Tóbiás, ma egy nyugtalanító jelenséget tapasztaltam egyik cimborámmal kapcsolatban. - Tényleg, uram? - Ismeri Bullivant urat? - Igen, uram. - Hát akkor idefigyeljen. Ma délelőtt beugrottam egy kis villásreggelire a Naplop Klubba és ott találtam Bullivant urat a dohányzó legsötétebb sarkában. Olyan hervadtan nézett ki, mint a nyár legutolsó rózsája. Természetesen nagyon meglepődtem. Hiszen maga is tudja, hogy milyen vidám fickó szokott lenni. Rendszerint ő minden társaság éltető eleme, mondhatnám: derűs napsugara."