Kalandos históriák. Négy klasszikus angol kalandregény

A kísértet-, kaland- és rémhistóriák divatja nem újkeletű az angol irodalomban. Már a reneszánsz prózaírók is szívesen művelték a népszerű irodalomnak ezt az ágát, s mindmáig kedvelt műfaja maradt az angol széppróza jeleseinek. Kötetünk négy évszázad négy jellegzetes kalandos-kísérteties históriáját tartalmazza:
Thomas Nashe (1567-1601): A balszerencsés utazó, avagy Jack Wilton élete című műve az első angol pikareszk regény; egy királyi apródból nemzetközi kalandorrá lett ifjú hihetetlennél hihetetlenebb hányattatásai a reneszánsz Európában.
William Congreve (1670-1729): Incognita, avagy Szerem és Kötelesség megbékélése. Az angol Restauráció leghíresebb vígjátékírójának egyetlen regénye a korabeli Itáliában játszódik: álöltözet, gyilok és méreg, fortély és fordulat bőven található a vérbeli drámaíróra való, mesteri kézzel bonyolított cselekményben.
Horace Walpole (1717-1797): Az otrantói várkastély. A napjainkban megint nagy divatját élő „gótikus” regény egyik híres reprezentánsa a tizennyolcadik századnak ez a hamisítatlan rémtörténete, a titokzatos várkastélyban zajló vérbosszú és kísértetjárás hátborzongató históriája.
Joseph Sheridan Le Fanu (1814-1873): A báró meg a kísértet. Egy ódon ír kúria repkénnyel benőtt falai különös bűntényt takarnak… a csillogó tükrű tó felszínét olykor-olykor megtöri valami: mintha egy fehér kéz nyúlna ki segítséget kérőn a vízből… A mogorva báró hiába zárkózik el az emberek elől: az ősök bűne nem maradhat megtorlatlanul… Ezzel a Viktória-korabeli valóságos kísértethistóriával zárul a kötet.