Andrew Lang: Maflázia

"Csókolj meg! - kiáltotta a sárkány, mely már sok vitéz lovagot fölfalt, mert nem voltak hajlandók megcsókolni őt. - Hogy megcsókoljalak? - dünnyögte a herceg. - Ha csak az kell! Akármit egy békességes helyért. S ezzel megcsókolta a sárkányt, mely azon nyomban átvedlett gyönyörűséges királykisasszonnyá..." Dragonissza úrnő egyik alapítója lett annak a nevezetes királyi háznak, amelyből hősünk, Villó királyfi is származott. Ama nevezetes keresztelőn, ahová illik meghívni a tündéreket is, egy rosszmájú, gonosz tündér túl sok ésszel verte meg Villót, mondván: "Gyermekem, légy te túlontúl okos!" Így aztán a királyfi nem hisz olyan csudálatos kacatok varázserejében, mint a hétmérföldes csizma, a láthatatlanná tévő süveg, a soha-ki-nem-csorbuló kard. Villó balszerencséjére beleszeret Rozalindába, s hogy szerelmét elnyerje, meg kell mérkőznie a tűzokádó sárkánnyal, így kénytelen elveiből engedni, és a megvetett varázstárgyak mindegyikét használja a győzelem érdekében. Hősünk, Villó már révbe ért, ám fia, Rikárdó herceg apja meglepő ellentéte: egy lépést sem tesz a mesés eszközök nélkül. Villó király elhatározza, hogy embert farag a fiából, és minden csudás erejű tárgyat hét lakat alatt tart. Rikárdó kalandos útja csak azért végződik szerencsésen, mert szerelmese, Grizelda, aki mellesleg boszorkány, mindig a kellő időben segít rajta. Lang lebilincselően érdekes meseregényét Göncz Árpád bravúros fordításában, Réber László nagyszerű grafikáival jelentetjük meg.