Irving Stone: Michelangelo

"Dávid csak egyedül állhat a talpazaton... Ha a véres fej nincs ott, Góliátnál nagyobb ellenségek legyőzésének diadalmas szimbóluma lehet... Az ő Dávidja nemcsak erős harcos, de az emberi szellem, a lélek és értelem gigásza is, nagyot mer az élet minden vonatkozásában..." "Megvan hozzá az esze, akarata, belső ereje, hogy egy új világot teremtsen és betöltse azt az emberi szellem alkotásaival. Az ő Dávidja Apolló lesz, de több, mint az, Héraklész lesz és Ádám, de sokkal több azoknál - az ember legtökéletesebb megvalósulása lesz, aki egy értelemmel és emberséggel áthatott világban fejti ki a maga erőit..." - És megszületett az utolérhetetlen szépségű, erőt és értelmet sugárzó szobor, hogy Firenze és a reneszánsz szimbólumává válva, századokon át hirdesse egy izgalmas, véres küzdelmekben és hatalmas szellem: tettekben egyaránt bővelkedő kor eszményeinek s egy nagy alkotó teremtő erejének csodálatos találkozását. Stone hatalmas felkészültséggel, nagylélegzetű, sokrétű reneszánsz korképet festve kíséri végig Michelangelo eseményekben, szenvedésekben és sikerekben gazdag életútját. Szakemberek számára is sokat mondóan, rendkívüli gondossággal követi nyomon a nagy alkotások elkészülésének minden fontos állomását, kitérve a freskófestés, a márványfaragás és a márványbányászás megannyi izgalmas technikai kérdésére. - A legnagyszerűbb azonban Stone regényében az, ahogyan a nagy alkotások szellemi mondanivalójának megszületését, Michelangelónak a rendkívüli intellektuális feszültségű szoboróriások alkotójának, a gondolatok kifejezéséért és az azoknak legmegfelelőbb formai megoldásért vívott harcát eleveníti meg.˝