Ezeket a sorokat fogságban írom. Nem tudom, fogja-e valaha valaki olvasni a naplómat. De ha valakinek talán egyszer kezébe kerülnének ezek a sorok, ne olyannak képzelje a börtönömet, mint amilyenek a londoni fegyházak. A londoni fegyházakban gázláng ég. A cella asztalán ott a biblia s az ajtón kerek lyuk tátong, amelyen át beláthat a föl-alájáró porkoláb. Az én börtönöm más.
Hugh Lynchnek hívnak. Harmincegy éves vagyok és befejeztem az életemet. Fogházam falai vasrácsból vannak, fehér olajfestékkel bemázoltak és nagyon tiszták. Van szalmazsákom, párnám, ládám és mosdótálam. Ablakom a tengerre néz. Megszökhetnék az ablakon át, csak egy erős kés kellene hozzá. Megszökhetnék az ablakon át, ha Wilks, a porkoláb, nem felejtené is nyitva állandóan börtönöm ajtaját. De mindig nyitva felejti...