William Shakespeare: Shakespeare szonettjei

Különös dolog, de valamennyien érezzük, hogy az emberi szellem legnagyobb alkotóiról és alkotásairól, mennél régebbiek, annál inkább csak közhelyeket mondhatunk. Úgy látszik, magának az életnek s az igazságnak a törvénye ez. A nagyságnak, a nagyság iránti érdeklődésnek, az érdeklődés állandó, évszázados fokozódásának, torlódásának. Modern írókról és művekről aránylag könnyű újat mondani. Régiekről, ha igazán nagyok, ha óriások, még az alapvető tények és értékelések is áldott közhelyek. Ami újat az idő mondhat róluk, az főképp a szempont újdonságából ered, vagy pedig a tudományos részletkutatásra tartozik.
Shakespeare Szonettjeivel, lírai verseivel kapcsolatban világszerte mindenekelőtt két aranycsengésű közhely merül fel miden művelt ember tudatában. Az első az, hogy szerzőjük az emberiség legnagyobb költője-drámaírója, a második pedig, hogy ez a könyv, ez a 154 tizennégysoros költemény legrejtélyesebb, legproblematikusabb verseskönyve a világnak.