Soos Mihály: A keresztény álláspontja a természetben II. kötet

A megelőző szakaszokban tudomást szereztünk róla, minő alapokon mozognak az Isteneszme s a Gondviselés ellen támasztott kételyek; láttuk, miszerint azok szóvivői tisztán a tagadás terén állnak: elvetik azt a nélkül, hogy helyébe valami jót, valami tételes igazságot állíthatnának, mely egyúttal hivatva lenne rá, hogy az ember lelkületére jótékonyan megnyugtató hatásokat gyakoroljon. De ez a dolog természeténél fogva nem is gondolható másként.
Midőn munkám megírásához fogtam, azon gondolat lebegett vezéreszme gyanánt előttem, hogy annak iránya s alapeszméje megegyező legyen a »Társulat« keblében élő s azt egy erkölcsi testté összefoglaló érzülettel. Mi, szeretett olvasóim! mindannyian egyek vagyunk abban, hogy az Isteneszmét lelkünk mélyében hordjuk és őrizzük, ránk nézve a külvilág koránt sem az egyedüli kalauz Isten megismeréséhez; habár eme külvilág, a teremtmények serege meggyőződésünk szerint szintén a legnyomatékosabb bizonyítékokat szolgáltatják ezen legfölsőbb Lény jelenléte mellett.

Érvénytelen bélyegzővel.