Ha nagy vonásokban végigtekintünk akár az egész emberiség, akár az egyes emberi csoportok, különféle népek, nemzetek szellemi fejlődéstörténetén, mindenütt ugyanazt a sajátos, - úgy látszik,az emberi természet lényegében rejlő - jelenséget tapasztaljuk.
Az ébredező, a megismerést szomjúhozó emberi elme végig száguldott a föld, a világegyetem tárgyain, lényein, jelenségein. Azokat, amennyire tudta, felkutatta, ismeretkörébe vonta s megalkotta róluk különféle elképzeléseit, hiedelmeit, tudományait. És amikor már azt hitte, hogy mindent tud, és mindent megértett, akkor vette csak észre, hogy a legfontosabbal: önmagával nem foglalkozott, magát az "ember"-t sem, mint egyént, sem mint csoportot, azaz népet és fajt, valójában nem ismeri...