Szimulációként határozza meg Baudrillard egyik esszéjében jelen dolgaink folyamatait. A dolgok olyan különös állapotával szembesülhetünk, ahol az eredet és a cél összeütközik és neutralizálódik, ahol az igazság kérdését már nem tehetjük föl, hisz mindez sem nem hamis, sem nem igaz, és a szimuláció sem jelent hamisat, disszimulációt, hanem igaz és hamis kölcsönös semlegességét. Azt is feltehetjük, hogy az egész szimuláció az emberi faj funkcionális védekezési mechanizmusa, de ezt nem tudhatjuk. Lehet, hogy az ember legmélyebb vágya, hogy a régi gondoktól, az igazság, a szabadság, az intelligencia, a felelősség stb. alapproblémájától szabaduljon. A valódi óhaj talán nem is az, hogy uraljuk a világot, vagy hogy a világot szubjektummá alakítsuk át, vagy hogy saját akaratunkat a világra kivetítsük. Valószínű, hogy a produkció szinte minden útját meghaladtuk, és talán ezek mögött egy új lehetőség bontakozik ki. Egyfelől a dolgok radikális közömbösségének állapotát kell megfigyelnünk és elemeznünk: a radikális sorstalanságot; másfelől viszont lehet, hogy ez csak egy álom, metafora vagy rögeszme és kívánhatjuk, hogy legyen radikális kihívás, radikális fatalitás, radikális sors.
TÁRSADALOMTUDOMÁNY (történelem nélkül) / Antropológia kategória termékei
Bohár András: Antropológiai és etikai vázlatok
Kiadás:
h. n., 1993
Kiadó:
Kategóriák:
Nyelv:
Magyar
Terjedelem:
144 p.
Kötésmód:
papír