Vittorio Lanternari: Gyarmatosítás és vallási szabadságmozgalmak

A gyarmati népeknek a szabadság – és egyúttal az „üdvösség” – elnyerésére irányuló vallásos mozgalmai meglehetősen későn, csak az 1950-es években tűntek fel tudományos problémaként elsősorban az etnológia (antropológia), és más tudományok, mint a szociológia, pszichológia, vallástörténet látókörében. (E mozgalmak közös jellemzője, hogy résztvevőik természetfölötti tényezők segítségül hívásával vélik megoldani azokat az ellentmondásokat, amelyek az adott társdalomban egy külső – kulturális és politikai – hatalom általi elnyomásból adódnak). Nem jelenti ez azt, mintha e mozgalmak századunk közepén tűntek volna fel s nem lettek volna jelentős előzményeik, inkább arról van szó, hogy a gyarmati rendszer bomlása ráirányította a figyelmet a felszabadulásra irányuló törekvések minden fajtájára.
Az etnológia, majd később a szociálantropológia kezdetben nem látott összekötő kapcsot az időben és térben egymástól távol eső mozgalmak között. Az elemzések egy-egy, legfeljebb néhány területig is kapcsolódó mozgalomra irányultak, s a korai kutatók hajlamosak voltak ezekben egyedi, sajátos tényezők által kialakított jelenségeket látni.
Olyan módszer kialakítására volt tehát szükség, amely nemcsak a mozgalmakban kifejeződő pszichológiai, etnográfiai, szociológiai, gazdaság- és gyarmatosítás-történeti mozzanatok értelmezésében nyit utat, hanem a mozgalmakat mind önmagukban, mind egymással való logikai kapcsolatukban vizsgálja...