Kulturális antropológia és irodalomtudomány
A nyolcvanas évek elejétől az angolszász kulturális antropológiában - más társadalomtudományokhoz hasonlóan - fokozatosan egyfajta irodalmi, retorikai fordulat bontakozott ki. Ennek előzményei, illetve gyökerei a filozófiai hermeneutikában, illetve a linguistic tűmnek nevezett társadalomtudományi elméletben keresendők. A kulturális- és szociálantropológusok, akiknek hagyományos kutatási terepét az egzotikus, törzsi társadalmak jelentették, gyorsan és határozottan reagáltak erre az új elméleti kihívásra. A terepmunka, amely korábban az antropológia tudományos voltának, objektivitásának talán legmeghatározóbb összetevőjét jelentette, hirtelen szenvedélyes viták középpontjába került. A kritika nemcsak a terepmunka objektivitását, a terep „laboratóriumi" jellegét kérdőjelezte meg, hanem nyomatékosan hangsúlyozta az antropológiai terepmunkán belüli, illetve az az által kitermelt hatalmi viszonyokat, valamint a kolonizációnak az antropológiai kutatással való összefonódását. Az elméleti viták egy további szála a reprezentáció problémájára irányult. Nevezetesen arra a kérdésre, milyen képeket, elképzeléseket termel az antropológiai kutatás, hogyan képes más kultúrák, illetve kulturális másságok megjelenítésére. Ebben az elméleti kontextusban központi jelentőségre tesz szert az írás, a kulturális tapasztalatok és a kulturális megismerés textualizációja.
Válogatásunk ezt az egyre szélesedő és a kulturális antropológia alapvető paradigmáit megkérdőjelező átalakulást, változást illusztrálja néhány, ma már klasszikusnak számító tanulmány segítségével. Azt a diszkurzust igyekszünk feltérképezni, amelynek keretében ez, a társadalomtudományok között sokáig - s itthon talán még mindig - „egzotikusnak" tartott diszciplína felfedezte önmaga és a kultúrakutatás számára az irodalomtudományokat. A köztük létrejövő termékeny dialógus szerepet játszott annak a dinamikus interdiszciplináris területnek a kiformálódásában, amelyben ma már - többek között - irodalomelméleti, kultúrantropológiai és történettudományi kérdések egyszerre és egymásra vonatkozva hangoznak föl.
Számunknak az irodalomtudomány és a kulturális antropológia elméleti kapcsolataival foglalkozó szövegeit N. Kovács Tímea válogatta.