Gyenis Gyula: Humánbiológia. A hominidák evolúciója

A biológia olyan új kutatási területei, mint például a molekuláris biológia, döntő fontosságúak az új évezredben az emberiség számára, elsősorban a gyógyításban és az élelmiszer-termelésben játszott szerepük miatt. A „klasszikus” biológiai tudományok között is vannak azonban olyanok, amelyek szinte állandó jelleggel az érdeklődés középpontjában állnak. Ilyen az embertan, másképp fizikai vagy biológiai antropológia, s ezt a figyelmet talán az is magyarázza, hogy az ember, mint hiú és önző lény, elsősorban önmagát szeretné megismerni...
Ez a könyv, amely elsősorban tankönyvnek íródott, az emberré válás hosszú, mintegy ötmillió éves útjával foglalkozik. Mi teszi az embert „emberré”? Miben különbözünk az állatoktól, elsősorban a legközelebbi „rokonaink”-tól, az emberszabású majmoktól, és miben különbözünk egymástól? Mi volt az útja az evolúciónak az első, a földön járni alig tudó „félemberek”-től, az ausztralopitekuszoktól a mai, anatómiailag modern emberig? Melyek a biológiai alapjai az emberi társadalmaknak? Hogyan alákult ki az a „biokulturális szövevény”, amely az embert minden más élőlénytől megkülönbözteti? Hogyan hódította meg a jégkor végi Homo sapiens a földrészeket?
Az ezekre a kérdésekre adott válaszok a legújabb – gyakran ellentmondásos – ismeretekre alapozva találhatók meg a könyvben, amelyet nemcsak a biológia szakos egyetemi hallgatók, hanem minden, az ember megismerése iránt érdeklődő haszonnal forgathat. Szerzője, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Embertani Tanszékének professzora több mint harminc év alatt összegyűjtött ismeretanyagára és oktatói tapasztalataira alapozva írta meg ezt a könyvet.

Felsőoktatási tankönyv.