Kosár
"Európában szörnyű kor vár a jövő nemzedékre - az Arany uralma. Minden megrothadt: az emberek is, a művészet is." Így ír Paul Gauguin egyik barátjának.
A festő negyvenhárom éves korában hajóra száll Marseille-ben, elhagyja Európát, a déltengeri szigetekre utazik. Kalandvágyból teszi?
Nem - a civilizáció elől menekül. Noa Noa, "az illatos föld", a táj varázslatos, harsogó színei, a sziget őslakóinak természetes életmódja - mindez újjászülte Gauguin művészetét, s átformálta az embert is. Erről az átalakulásról számol be Noa Noa, a festő első tahiti tartózkodásának költői ihletésű története.
***
"A szigetlakók a velünk való érintkezés következtében már elvesztették egykor oly fejlett természetes érzéküket, amely azt diktálta nekik, hogy az ember alkotásainak összhangban kell lenniük az állati és növényi élettel. A maorik ma, miután kijárták a mi iskolánkat, valóban vademberek : önmagukban szépek, akár a műtárgyak, de szellemileg is, testileg is terméketlenek... "
Paul Gauguin Noa-Noa
