A. E. Johann: 40000 kilométer az ismeretlen Ázsián keresztül

Inségben, szenvedésben, nyomorúságban és piszokban kezdődött az utam. Szibéria, ezernyi ezer négyzetmérföld sivár, kopár, kihalt ország még ma. Szürkék, vigasztalanok voltak a Szibériában elcsavargott első hónapok. Évtizedek – vagy századok – multán Szibéria lesz a fulladásig zsúfolt Európának hatalmas tér- és élettartálya.
Sokáig lógtam Vladivosztokban, hol sok volt a pénzem, hol semmi; a kikötőbe befutott valamelyik külföldi teherhajón iparkodtam kilopakodni Vörös-Oroszországból; de hasztalan! Munka se akadt. Pénzem is a végefelé járt. Spekulálnom kellett; szerencsésen spekuláltam s amikor eltávoztam a vörös országból, nem voltam sokkal szegényebb, mint érkezésemkor. 
Ha Szibéria az éppen pirkadó hajnal, akkor Japán a felkelő nap. Eletem legnyomorúságosabb napjai után ellensúlyozásképpen, minden átmenet nélkül a legszebbek következtek: Japán átkarolt azzal a varázslatos bájával, amely mögött egy régi kultúra mélységes életművészete lappang. De ebben a legelbűvölőbb országban sem lehet csak levegőből és szerelemből élni; Japánban csakúgy fáj az éhség, mint egyebütt. Itt is megfordult csakhamar a sorsom. Egy-két jó ötlettel elég pénzt szereztem ahhoz, hogy nagyon megelégedetten, gyalog zarándokoljak dél felé, ezen a szép országon keresztül. A koplalások elnyerték jutalmukat.
Gyors irarnban vissza Kínába! Sanghai, cz a nyüzsgő, veszedelmekkel teli város, tarkább Londonnál, fantasztikusabb New-Yorknál, rosszindulatúbb Chicagónál, Kelet Bábele, szinte elnyel forgatagába. Különös, megzavarodott emberekkel találkozom, európaiakkal, akiket megejt a kínai szellem s akiknek a sorsán megtanulom megismerni a Kelet régi kultúrájának veszedelmes beszívó erejét. Ellenben Hongkong, Dél-Kínának ez az angol erődje, megnevettet, annyira nincs benne semmi kínai, Hydepark távol Keleten.
A Filippini-szigetek Maniláját csak éjszaka látom, nappal részeg amerikaiak kabinját kell takarítanom, mert steward vagyok.
Szingapore, az egyenlítő napja, déltengeri históriák. Át Szumatrába ! Világtól elzárt két hét a barna malájok, a dzsungel és az óceán között.
Ceylon, az Indiai-óceán, a Vörös-tenger, Suez, a Földközi-tenger, a földrajzórákról megmaradt, de már félig elfelejtett nevek. S most valósággá válnak s színterévé csodálatos sorsoknak, fehérek és színes bőrűek keveredéséből született világosbarna emberek sorsának.
S legvégül egy mocskos, de viharálló angol kóborhajón, egy mocskos, de tiszteletreméltó torz ember ringatózik Génuából Gibraltáron s a Biszkaiai öblön át kikötőről-kikötőre, hazafelé. Hamburgban átveti batyuját a hajó peremén s otthon van megint s mocskos ujjain bámulva számlálgatja, hogy csakugyan 40.000 kilométert tett meg.