Kosár
"Az útitársaság pár perc óta már nem volt útitársaság. A Dobrolet autója összeszedett és egy rakásra letett bennünket ide, a Chodynka repülőtér vendéglője előtt. a sötétvörös hold fénye újdonatúj épületeket, hangárokat, árbócokat és felületeket borít el.
Egy mérnök, aki tizennégy éve még analfabéta, öt évvel ezelőtt már gépész volt, a repülőgépet várja, ami elviszi majd az Uralba, a nagy azbesztműhöz. Egy másik munkásmérnöknek még máma Dnyeprosztrojban kell jelentkeznie. Két német vegyész éppen most érkezett ide Berlinből, kölcsönkapjuk tőlük a mai berlini lapokat, holnap már Kuzneckben vannak, Szibériában. Három Pravda-kollégánk matricákkal Rostowba, Tifliszbe és Charkovba repül. Mától kezdve a lap a moszkvai anyaggal már délelőtt fog megjelenni, Tifliszben sajnos csak másnap. Itt van még a detroiti Ford-művek egyik volt mérnöke, akit azonnal elbocsátottak, amikor a műveket kritikusan ismertető írásom jelent meg (Pinkertonék besúgták, hogy ő szolgáltatta nekem az anyagot), most fordkocsikat gyárt Nisnijnovogorodban. "Szerencse le!" köszönünk el mindannyian és szétszóródunk úgy, hogy már integetni sem tudunk egymásnak."
Egon Erwin Kisch ragyogó stílusú cikkei a Szovjetunióban tett látogatásáról.
