Bárdi László: Homokba temetett karavánutakon

"Homokba temetett városok" - írta hazánkfia, Stein Aurél az ősi Selyemút elfeledett világának felfedezéséről mintegy száz éve. "Homokba temetett karavánutakon" - írja Bárdi László ebben a könyvében, amikor a Magyar Keletkutatás Alapítvány és a Duna Tv közös Selyemút-expedícióján társaival együtt követi a nagy előd nyomát. Harmincöt és félezer kilométer - ebből csaknem tizenhatezer kilométer Belső-Ázsia területén - repülőn, vonaton, kisbuszon, tevén, motorcsónakon, terepjárón, tevén, öszvérfogaton és természetesen gyalogosan, harmincöt órányi filmfelvétel és mintegy háromezer fényképfelvétel - ezek röviden a kutatóút formális teljesítményei. A szakmai tapasztalatokat a szerző - a Pécsi Tudományegyetem Földrajzi Intézete Ázsia Központjának alapító igazgatója - ebben a könyvben foglalja össze. A legendás ősi Selyemút mintegy másfélezer éven át kötötte össze Távol-Keletet Európával, első alkalommal teremtett rendszeres kereskedelmi és kulturális kapcsolatot olyan országok és civilizációk között, amelyek rendkívül keveset tudtak egymásról. Valójában azonban még most sem tudunk eleget erről a távoli világról, ezért indokolt, hogy a szerző nem csupán a múlt, hanem a jelenkor bonyolult, számunkra nem mindig áttekinthető világát is érthetőbbé kívánja tenni. A magyar expedíció a nyugati emberek, sőt még a nyugati utazók számára is alig ismert térségeket - a keleti Selyemút teljes útvonalát és összes elágazását, Kara Hoto rejtélyes városát, Dzsungáriának ismeretlen türk szobrait, a Takla Makan sivatag romvárosait és oázisait - kereste fel, hogy ott a népvándorlás nyomait, a hunok emlékeit, az egykori lovas nomád népek mai életét tanulmányozhassa. A nagy magyar orientalisták, mindenekelőtt Stein Aurél kutatásait követve különös hangsúlyt kaptak a magyar vonatkozások. A magyar expedíció a nyugati emberek, sőt még a nyugati utazók számára is alig ismert térségeket - a keleti Selyemút teljes útvonalát és összes elágazását, Kara Hoto rejtélyes városát, Dzsungáriának ismeretlen türk szobrait, a Takla Makan sivatag romvárosait és oázisait - kereste fel, hogy ott a népvándorlás nyomait, a hunok emlékeit, az egykori lovas nomád népek mai életét tanulmányozhassa. A nagy magyar orientalisták, mindenekelőtt Stein Aurél kutatásait követve különös hangsúlyt kaptak a magyar vonatkozások. Az útleírás hitelességét erősíti a helyszínen készített számos fénykép, a szakmai tapasztalatok egybevetése a legfrissebb kínai kutatásokkal és tanulmányokkal, valamint a szerzőnek a belső-ázsiai térségben másfél évtized alatt megtett 22 útja.