Justinas Marcinkevicius: Három dráma. Mindaugas; Mazvydas; A székesegyház

Meg vagyok róla győződve, hogy minden irodalomnak az hoz sikert, ha igyekszik nagyszabásúan, hatalmas méretekben, a nemzeti tapasztalat egészével gondolkodni...
Hamar felismertem – először a háború és a fasiszta megszállás évei alatt –, hogy az élet, az emberi sors csak akkor válik jelentőssé, akkor kap távlatot, ha a nemzeti sorsba kapcsolódik... Irigyeltem azokat a népeket, amelyeknek volt nemzeti eposzuk, „nemzeti könyvük"...
Az én drámai trilógiám három része – Mindaugas, Mazvydas, A székesegyház – a nemzet életének mintegy három alapelemét, a nemzet kialakulásának három alapvető epikai formáját követi nyomon : az államiságot, az írásbeliséget és a szellemiséget. A trilógia hőseiben a történelem eszméje valósul meg, de a modern ember belső tartalma, problematikája is. Számomra a múlt eseményeinek nincs befejezett jelentése. Mert az, amit mi történelemnek nevezünk, valójában nincs befejezve, hanem bennünk folytatódik, és utódainkban fog örökké folytatódni...