Anton Pavlovics Csehov: Szahalin. Levelek, vallomások 1877-1904.

1890 ​októberében egy hajó úszott a pazar virágpompában tündöklő maláji szigetek között. A Szuez felé tartó gőzös fedélzetén egy orosz orvos csodálta a trópusi nyár szépségeit. A kietlen szahalini partok után, szinte nem is hitt a szemének…
De hogy is kezdődött? Anton Pavlovics Csehov a doktort, a már neves írót különös betegség szállta meg: a „mánia Sachali-nosa”. Heteken át nem törődött semmivel, csak görnyedt könyvek, füzetek, a történelem, a földrajz, a néprajz, a néprajz, a büntetőjog adattárai felett. Jegyzetelt fáradhatatlanul. Nagy útra készült – az orosz „Ördög-szigetet”, a fegyencek hírhedt számkivetési helyét akarta megismerni.
Hosszú út vezetett a zord Szibérián át, a zord Szahalinra. Mindössze három hónapja maradt a sziget tanulmányozására. De Csehov élő lelkiismerete akart lenni korának, és egy egész expedíció helyett dolgozott.Naponta jónéhány versztát kellett utaznia, legalább 100 különböző emberrel kellett beszélnie, mert nem nyugodott addig, amíg mind a 10.000 lakossal meg nem ismerkedett. Elképesztő tapasztalatai voltak. A korrupt és ostoba cári kormányzat a nyomor, a tudatlanság, az erkölcstelenség fertőjébe kényszerítette a bennszülötteket, a telepeseket és a fegyenceket egyaránt. Mikor elbúcsúzott tőlük, már nem is tudta elképzelni, hogy létezik a világon szép, jó és boldog élet is…..
A hajó befutott Ogyesszába, és Csehov munkához látott. Néhány hónap múlva pedig egy nagyhatású vádirat jelent meg a cári kormány ellen. Egy útleírás: egy távoli sziget természeti viszonyainak, népének, gazdasági és társadalmi életének, művészi és tudományosan hiteles leírása. A címe: „Szahalin”.

Az 1000 nylkötésű, számozott példány közül ez a 28. számú