Gustave Flaubert: Szent Antal megkísértetése

A Madam Bovary szerzője csakugyan realista alapjában, csakugyan hitetlen és szkeptikus lélek, aki nem hisz semmiféle pozitív vallásban, de a hatalmas léleknek valamely különös, megmagyarázhatatlan sokrétűsége folytán van egy másik, kevésbbé ismert Flaubert is, akinek énjére épen úgy rá lehet találni más műveiben, mint ahogy a közismert arckép vonásait az író leghíresebb regényében megtalálták. Van egy mély, belsőséges lírájú, romantikusan túláradó Flaubert is, az első és legtudatosabb papja annak az új, de rövidéletű világáramlatnak, amelynek az abszolut szépség volt a bálványa, amely a l'art pour l'art elvében fejezte ki a maga esztétikai kultúrájának hitvallását. A szkeptikus Flaubert mellett, egy mélyen hívő és áhítatos odaadású Flaubert is, aki bízott és hitt a művészet abszolut fönségében és ezt a hitét maga is legdrágább javának mondja egyik levelében, az egyetlennek, amit tiszteletben tart. Mert csakugyan úgy volt, hogy az abszolut kételkedő, aki nem volt híve egyetlen pozitív vallásnak sem, aki tagadott mindent, még a materializmus és pozitivizmus dogmáit is, aki kételkedett a tudomány és az emberiség fejlődésének lehetőségében, mindig hívő és jámbor léleknek mutatkozott, valahányszor a tiszta művészetről esett szó...

A 1500 számozott példányból ez a 935. számú.