"A zene csak most kezdi elfoglalni az őt megillető helyet az általános történelemben. Különös dolog, hogy általános áttekintést akarhattak adni az emberi szellem fejlődéséről, anélkül, hogy egyik legmélyebb kifejezését figyelembe vették volna. De hiszen jól tudjuk, hogy a többi művészetek, amelyek pedig inkább kegyben állnak és könnyebben hozzáférhetők a francia értelem számára, mily nehezen tudtak polgári jogot szerezni az általános történelemben. Meg hát annak sincs olyan nagy ideje, hogy a történelem kapui megnyíltak az irodalom, a tudományok, a filozófia és az egész emberi gondolat története előtt. Pedig egy nemzet politikai élete csak legfölszínesebb képe a lényének. Hogy belső életét, cselekvéseinek forrását megismerhessük, lelkéig kell hatolnunk az irodalom, a filozófia, a művészetek segítségével, amelyekben egy egész nép eszméi, szenvedélyei, álmai tükröződtek."
"Így hát a zene megmutatja itt nekünk az élet folytonosságát a látszólagos halál alatt, az örök megujhodást a világ romjai alatt. Hogy lehetne hát megírni e korszakok történelmét, ha elhanyagolnók egy-néhány lényeges jellemvonásukat? Hogyan érthessük meg őket, ha igazi benső erejüket félreismerjük? És ki tudja, nem juttat-e odáig ez az alapvető téve- dés, hogy ne csak egy történelmi pillanat képét, de az egész történelmet is meghamisítsuk?"