A háziállatok belgyógyászatának ismeretanyaga az állatorvostudománynak az a része, amely az élő állat szerveinek, szervrendszereinek betegségeivel, a belgyógyászati bántalmak minél kezdetibb szakában való felismerése, gyógykezelése és mindenekelőtt az egészségromlások megelőzése céljából foglalkozik. A kórformákat nem a kórokok és nem a kórokozók rendszerbeli hovatartozása, hanem a klinikai kép, a tünetek, és a betegség szervezeten belüli helye, vagyis a szervek és szervrendszerek bántalmazottsága alapján csoportosítjuk. Ez a tárgyalásmód a szintetizáló, mindennapos állatorvosi munka igényét igyekszik kielégíteni. Bár e könyv feladata mindenekelőtt a nem fertőző eredetű szervi betegségek ismertetése, az elkülönítő kórjelzés és az oktani, hatásos gyógykezelés azonban a legkülönfélébb lehetséges kórokok bemutatását is szükségessé teszi. A betegségeknek ez az integrált tárgyalási módja CL belgyógyászat lényegéből adódik.
E könyv mondanivalója szorosan kapcsolódik a „Bevezetés az állatorvosi belgyógyászatba” (1974), valamint az „Állatorvosi belgyógyászati laboratóriumi diagnosztika” (1972) könyveimhez. Az előbbi képanyagára B jelzéssel és számokkal hivatkozom is a szövegben. „A takarmányártalmak és hiánybetegségek” (1972) c., segédkönyv anyagából ugyancsak indokoltnak látszott átvenni néhány témát.