"Az organikus vegyületek mesterséges előállítását csak Wöhler idejében (1828 táján) kezdték meg; ekkor állították elő a zsírsavakat is, amivel azután megdőlt az a nézet, hogy az organikus vegyületek képződéséhez bizonyos „életerők” volnának szükségesek. Ebből folyik, hogy az „organikus chemia” elnevezés is ma már tisztán csak történelmi jelentőséggel bír.
Hogy a vegytani tudomány ma már mennyire lerázta a Wöhler fellépése előtti felfogásokat, az legjobban látható abból, hogy a szerves vegytan a cukrok, cserzőanyagok, fermentumok, vitaminok, hormonok, növényi virágfestékek stb. rejtélyeibe is behatolt és igen sok kérdést tisztázott. […]
Ma már több mint 100.000 olyan organikus vegyületet ismerünk, melyet mesterséges úton állíthatóak elő ez a szám erősen túlszárnyalja az ismert anorgamikus vegyületek számát. Mivel az organikus chemia részben más módszerekkel dolgozik, mint az anorganikus chemia, a két tudományágat mindig egymástól elválasztva szokás tárgyalni."