W. O. James: Bevezetés a növényélettanba

Mint a biológia számos más ágában, a növényélettanban is egyre inkább tért hódít a molekuláris biológia, mind szemléleti, mind módszertani vonatkozásban. A fotoszintézis elsődleges reakcióinak kérdése, a szénhidrát-anyagcsere szabályozásának problémája, a nukleinsav- és fehérjeszintézis egyes kérdései, a fejlődésélettan számos problémája elsősorban molekuláris biológiai kérdésfelvetéssel oldható meg. Ugyanakkor ma sem nélkülözhető a klasszikus növényélettan, mert a molekuláris biológiai szemléletnek erre kell – mint ismert anyagra – építenie. Ezt a szükségletet elégíti ki James professzor könyve, szilárd alapokat nyújtva egy kémiaibb szemléletű növényélettan felé. James professzor egyike azon keveseknek, akik immár közel öt évtizede a növényélettan aktív művelői. Tulajdonképpen azt mondhatjuk, hogy W. O. James tudományos pályája alatt fejlődött a növényélettan igazán jelentős tudománnyá. Ennek a fejlődésnek ő maga is igen aktív közreműködője volt, különösen a biológiai oxidációk területén. A növények légzéséről kitűnő könyve is jelent meg 1953-ban. A kutatómunka mellett hosszú egyetemi oktatói tevékenység áll James professzor mögött a londoni egyetemen, az Imperial College-ban, mint a botanika tanára, több évtizeden keresztül oktatta a kísérleti növénytan számos ágát. Oktatói munkájának leszűrődött eredménye ez a könyv, amely bevezetés a növényélettanba. A közölt anyag bevezetés abban az értelemben, hogy első éves egyetemi hallgatók számára íródott, de (mint szerzője is hangsúlyozza) alkalmas a középiskolában tanult anyag betetőzéseként is.