"A természet állandóan imádkozik - mondja egy arab bölcs. Öntudatlan Isten-hódolatának egyik módja a formaszépség, amely miatt aki kivitelben és célszerűségét tekintve egyaránt nagyon bravúros műremeket akart látni, hozzá forduljon."
A modern embernek a természet szeretetére a művelődés eddigi irányának ellensúlyozása miatt több szempontból szüksége van.
Első helyre tenném a természetesség visszaszerzésére való törekvést, a természetben való egészségesebb nevelődést. A túlnyomóan elméleti elemekkel megterhelt művelődési irány ugyanis főként a városban szobára kárhoztatja a gyermekeket s elsősorban szabad mozgásukat, zavartalan testi fejlődésüket akadályozza meg. A szegény gyermekek ahelyett, hogy szabad idejüket a természet ölén töltenék, ahol minden napsugár, mozdulat és lélekzetvétel friss életet, pótolhatatlan örömöket jelent, lapos mellel, összeszorított tüdővel órák hosszat görnyednek szellemtelen regények felett, zongora mellett, angol, francia vagy német órán. Vagy táncteremben, moziban, zsúron szívja testük-lelkük az elpetyhüdtségnek, fásultságnak, az ifjúkori megöregedésnek fizikai és erkölcsi csiráit. Ennek egész természetes következménye, hogy a nemesebb ízlés már csirában kipusztul belőlük. Lassanként minden érzéküket elveszítik a természet és a természetes iránt, s amint már serdültebb korban többre becsülnek tánctermet, utcai ténfergést és korzót, felnőtt korukban is vendéglők és kávéházak párás-füstös levegőjében töltik legszívesebben vasárnapjaikat.
A természet azonban nemcsak a szervezet egészséges kifejlődését segíti elő, hanem a szellemi és erkölcsi életre is kedvező befolyást biztosit.