Diószegi Sámuel botanikus és Fazekas Mihály, a Ludas Matyi későbbi szerzője alkotta meg 1807-ben a Magyar füvészkönyvet, amely nemcsak korszerűen rendszerezte, hanem magyarított nevekkel is ellátta a Magyarországon ismert fákat, füveket és virágokat. A természettudomány és az irodalom szerencsés találkozását bizonyára elősegítette a tudományos munka két szerzőjének rokonsága is.
Művük, a Magyar füvészkönyv legnagyobb érdeme, hogy az első magyarországi kiadvány, amely Linné növénytani rendszerét használta és mutatta be az érdeklődőknek. Igaz, akkor, amikor az a világ művelt országaiban már a növénytanászok nélkülözhetetlen eszköze volt. A két hazában ― ahogy akkoriban Magyarországot és Erdélyt emlegették ― csak a népi elnevezésekkel illették a növényeket, korabeli szóval a plántákat. Így nagy volt a zűrzavar, amelyben maguk a szerzők is csak nehezen vágtak rendet. A legtöbb bajuk a hagyományos elnevezésekkel volt, mert ezek ― akkor is, ha helytelenek ― látszólag kiirthatatlanok voltak a nyelvből. Az segített nekik a munkában, hogy e nevek szinte falvanként változtak. Használóik így jobban elfogadhatták azt, amelyet a szerzők ajánlottak helyettük. Így a Magyar füvészkönyv a nyelvújítás egyik előfutáraként is értékelhető, legalábbis a természettudományos szaknyelv tekintetében.
TERMÉSZETTUDOMÁNY / Biológia kategória termékei
Diószegi Sámuel, Fazekas Mihály: Magyar fűvész könyv. Melly a' két magyar hazábann található növényeknek megesmerésére vezet, a' Linné alkotmánya szerént [Reprint]
Kiadás:
Budapest, 1988
Kiadó:
Kategóriák:
Terjedelem:
608 p.
Kötésmód:
karton
tartalom:
leírás:
Csáthy György Debreczenbenn 1807-ben kiadott könyvének reprintje.
Ragasztott példány.
Érvénytelen könyvtári bélyegzővel.