Daniel C. Dennett: Micsoda elmék. A tudatosság megértése felé

"Filozófus vagyok, nem tudós, és mi, filozófusok jobban tudunk kérdezni, mint válaszolni. Ezzel persze semmi rosszat nem mondtam magamról és szakmámról, mégha első látásra így tűnne is. Hogy jobb kérdéseket találjunk, szakítsunk a régi beidegződésekkel és kérdezési tradíciókkal, mindez rendkívül bonyolult része a magunk és a világ megértésére irányuló nagyszabású emberi vállalkozásnak. A filozófusok igen alapvető módon járulhatnak hozzá ezekhez a vizsgálódásokhoz, ha kiaknázzák a speciálisan csiszolt kérdezéskritikai tehetségüket, ha nyílt elmével fordulnak a dolgok felé, és tartózkodnak attól, hogy a kérdéseket az első, nyilvánvalónak" látszó elvek alapján mindjárt meg is válaszolják. Sokféleképpen kérdezhetünk arra, hogy micsoda elmék vannak, és az én kérdezési módom is - amit ebben a könyvben kívánok bevezetni - szinte napról napra változik, finomul, tágul, módosul, pontosabbá válik, ahogyan új felfedezésekről, elméletekről, problémákról szerzek tudomást. Olyan alapfeltevés-rendszerrel állok elő, amely egybetartja megközelítési módomat, és szerkezetét stabillá, felismerhetővé teszi, de e tárgyalási mód legizgalmasabb részei a szerkezet változó szélein vannak, ahol az akció történik. E könyv legfőbb célja, hogy bemutassa azokat a kérdéseket, amelyeket éppen most teszek fel - s közülük nyilván lesz olyan, amely nem vezet sehová, úgyhogy légy résen, olvasó! Kérdezési módom termékenysége azonban egészen jól végigkövethető az évek során, ahogyan újra és újra meglehetősen zökkenőmentesen képes volt magába foglalni az új felfedezéseket, amelyek némelyikét korábbi kérdéseim provokálták. Más filozófusok másfajta kérdezési módokkal próbálkoztak megközelíteni, hogy micsoda elmék vannak, de a legnépszerűbb kérdezési módok, kezdeti vonzerejük ellenére, önellentmondásokhoz, zavarhoz vezettek, vagy a misztérium sötét falába ütköztek, amint azt az alábbiakban megmutatom. Bizton ajánlhatom tehát jelenlegi jelöltjeimet a jó kérdések megtisztelő címre."