Lengyel Miklós: Tamás érdeklődik

„Tamás: Úgy sajnálom, apus, a hideg vidékeken lakó népeket! Azt hiszem, nagyon sokat szenvednek. Ha elgondolom, hogy nekem az egyhangú hósivatagon kellene az életemet leélnem, mindig megborzongok. A telet itt se szeretem, ott örökös télben kellene élni. Igazán, borzalmas lehet az olyan világ, ahol születésétől kezdve haláláig fázik az ember.
Apa: Te valahogy úgy képzeled, hogy az eszkimók örökké dideregnek és a melegről csak álmodoznak. Tán azt hiszed, hogy a mennyországot forrónak, a poklot hidegnek képzelik, mert a jók csak megérdemlik azt, hogy legalább haláluk után fölmelegedjenek. A rosszak pedig nem érdemelnek mást, minthogy az ördögök örökké jeges vízben fürösszék őket. Ki foglak ábrándítani, fiam. Igaz, hogy az ő hazájukban szörnyű hideg van, de csak télen. Nekik is van egy kis rövid nyaruk, amikor jól elviselhető volna ránk nézve is az időjárás...”

A három kötet egybekötve.

Kötése megtört.