Gyürky Antal: Borászati-szótár. Betürendben kellő magyarázattal ellátva [Reprint]

Gyürky Antalnak valamennyi, szőlészettel és borászattal foglalkozó munkájából – a szakértelem mellett – a szőlőnek és a bornak szeretete érződik. A szőlőtetű – így nevezi Ő is – járvány vége felé (1879) írja: „A kérdés most az, miként lehet borászatunkat a hanyatlástól megmenteni és oly fokra emelni, hogy valahára gazdag jövedelem forrásává váljék közgazdászoknak és egyeseknek.” Javasolja – csemegéknek – az aszaltszőlő és a szőlőlekvár készítést. A mustból szörpöt, a törkölyből borecetet lehet előállítani, a szőlő magjából pótkávét; megemlíti, hogy Franciaországban és Dél-Tirolban szőlőgyógyintézetek működnek, ahol az ún. „szőlőkúra” szerint reggel, délben, délután és este 2-3 fürt szőlőt kell elfogyasztani, lehetőség szerint héja és magja nélkül. Vagyis a szőlő orvosság, éppúgy, mint a bor: „Hanem csak a valódi, tiszta, jó bor egedül az ami az ember szervezetének megfelelő módon, mint izgató, közérzet fokozó szer jótékonyan hat, és az egészségre kedvező befolyással van; sokszor pedig valóságos gyógyszer.” (1879). Mint egyebek között jogi képzettségű ember foglalkozott még a korabeli birtokviszonyokkal, a cselédképzéssel, Hont vármegye 1820-1874 közötti történelmével, a falusi háziiparral, a római katolikus vallás védelmével és az 1848/49-es szabadságharc néhány eseményével is. De számara a legfontosabb ahogy ezt Széchenyi István után megfogalmazta, „A szőlő mint kincsesbánya” (1888) volt.

Emich Gusztáv kiadása, Pest, 1861. hasonmás kiadása.