Debreczy Zsolt, Rácz István: Fenyők a föld körül

A fenyők nyitvatermők, azaz egy olyan növénycsoporthoz tartoznak, amelynek jellemzője, hogy magvaik nem szélükön illeszkedő termőlevélből, illetve termőlevelekből alakult magház zárt terében, hanem - egy marokba szorított kéz példájával szemben - mint nyitott tenyéren, szabadon fejlődnek. A növényvilág e különös, ősi csoportjának legnagyobb és leglátványosabb részét a fenyők képviselik. Az idetartozó fajok többsége valódi toboztermő - mint amilyen a közismert erdeifenyő vagy a lucfenyő. Ezeknél a megporzáskor még szabad magkezdemények, illetve fejlődő magvak körül fokozatosan záródnak az egymásra simuló, vagy a magvakat körbefogó tobozpikkelyek, s a magvak így végül is zártam, rejtetten fejlődnek, érnek. Másoknál a toboz egyszerű, tovább nem növő, gyakran elhúsosodó törpehajtás, "hajtástoboz", amelyen a magvak egymástól elkülönülve magburok, epimatum vagy magköpeny, arillus védelmében, külön-külön fejlődnek. Megint másoknál a tobozképlet teljesen hiányzik, és a magvak valódi hajtások csúcsán magánosan érnek, mint a nálunk is közismert tiszafánál