A Fővárosi Kertészet száz éve

Virágot ültetni, parkot építeni, parkokat fenntartani hálás mesterség. Az emberek mindenütt méltányolják azoknak a munkáját, akik környezetük szépítésével foglalkoznak. Ez az oka annak, hogy a kertészek viszonylag könnyebben tudnak elismerést aratni, mint a más foglalkozási ágakban dolgozók. Ezt az igazságot nekünk kertészeknek is el kell ismernünk, még akkor is, ha munkánk nem igényel kevesebb erőfeszítést, mint a szakmák legtöbbje. Hálás a kertészek munkája azért is, mert az emberekben a szép iránti érzéket fejlesztik; tehát esztétikai élményt nyújtanak.
Kiadványunk ismertetni kívánja a Fővárosi Kertészet elért eredményeit fennállásának 100. évfordulóján. Az alkalom kötelességünkké teszi, hogy vázoljuk azt a fejlődést, amit fővárosunk arculatának kialakításában és a kertészeti tevékenységben elértünk. Száz esztendő alatt jelentősen megváltozott a főváros arculata, és ebben – ha nem is elsődleges – de jelentős szerepe volt a kertészet dolgozóinak is. Elődeink fő feladata még az volt, hogy fásítással megkössék a pesti homokot; ma pedig olyan parkokat kell építenünk, amelyek az egyre zsúfoltabb városban felüdülést, pihenést nyújtanak a lakosságnak. Ezzel párhuzamosan több lehetőséget kell találni az ifjúság játék- és sportigényének kielégítésére.