Ines Müller: A Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga. Otto Wagner fiatalkori főműve Budapesten

"Dokumentálni talán nem lehetne, de azért tudható, hogy az épület hasznosítására nézve mostanában valamifajta hallgatólagos egyetértés van kialakulóban. A gyakorlatias, üzleti hasznosítás semmiképpen sem felelne meg azoknak az elveknek, amelyek az egykor szakrális rendeltetésű, de mint ilyen használaton kívül került épületek felhasználására mostanában egyre szélesebb körben elfogadottá válnak. Sportcsarnok és idegenforgalmi ügynökség vagy üzleti vállalkozás között nincs nagy különbség. Van ellenben javaslat, amelyik az egykori status quo hitközség épületét a zsidó közösségnek kell visszakapnia. Akár jelképes kollektív kártérítésképpen, akár pedig egyéb, törvényesen visszaigényelhető ingatlanainak egy része helyett. Az épületben a magyarországi zsidóság jelenleg otthontalan és egyébként is minden lehetséges eszközzel fejlesztésre szoruló kulturális intézményeit lehetne és kellene elhelyezni. Ilyen intézmények, például, a Zsidó Múzeum, a jelenleg folyosó szögletébe, mellékhelyiségekbe szorult Magyar Zsidó Levéltár, a kulturális élet és történeti kutatás fenntartására hivatott intézmények. Az épület utcai frontján kialakított alkalmatos irodahelyiségek végre igazi otthont nyújthatnának a modern zsidó kultúrának. Szakrális jelleget őriz az architektúra: hiszen a zsinagógát ilyen rendeltetéssel építették. Az épület használata során tekintettel kell lenni rá. A "Rombach-zsinagóga” nem lehet bazár vagy ügynöki iroda. Érték önmagában is. A gyönyörű épület, pusztán azért, mert van: maradjon meg a magyarországi zsidó kultúra s ezzel egész Magyarország számára értéknek."