Medriczky Andor: Budapest régi fürdői

Kevesen tudják, hogy Budapest egyike a legrégibb állandó, folyamatos emberi településeknek Európában. A látszólag fiatalos, friss, még mindig csak fejlődésben lévő város korát a legújabb archeológiai ásatások legalább 4000 esztendőre vezetik vissza... Altalaja pedig telve van gyógyítóerejű hévforrásvízerekkel, amelyek útjukban áthaladnak vulkanikus kőzeteken is és azokból kimossák, magukkal hozzák a föld mélyének titokzatos rádiumos, fémes sóit és egyéb vegyi anyagait. Már Európa legrégibb korszakában, a jégkorszak után, az aránylag még igen mostoha viszonyok között tengődő kőkorban, a később Iszternek elnevezett széles folyó egyik enyhe kanyarulatánál, a mai Tabán körül, kóborló vadászok fedezhették fel, hogy a partvonal mentén és a folyó mélyéből is olyan meleg források fakadnak, amelyek még zord téli időkben sem fagynak be. Azt is észrevehették, hogy a közeli erdők vadállatai nem csupán inni jönnek a meleg forrásvizekhez, hanem sebesült végtagjaikat is szívesen áztatták bennük, vagy törött csontjaik forradási helyeit is állandóan belemártogatták a kénes-szagú hévvizekbe. Az ember azért "homo sapiens", hogy ellesse a természet titkait és alkalmazza azokat saját használatára.