Nagy Gergely: Budapesti vásárcsarnokok a századfordulótól napjainkig

A vásárcsarnoknak mint épülettípusnak és intézményrendszernek a története mindenhol a városi fejlődéshez kapcsolódik. A kereskedelmet szolgáló létesítmények a legrégebbi közösségi épületek közé számítanak az építészet történetében. A polgárosodással, a városi élet kialakulásával elszakadt egymástól a mezőgazdasági termelés és a fogyasztás hosszú évszázadokon át a piac és vásár alkalmas volt arra, hogy az élelmiszer-elosztás helye legyen. A több milliós nagyvárosok kialakulásával azonban újfajta szervezett keretekről kellett gondoskodni. A lakosság létszáma olyannyira megnövekedett, hogy a település és a környék már nem tudta ellátni a városiakat. (Angliában ehhez már az egész ország is kicsinek bizonyult, és a teljes élelmiszer-ellátást kellett az új intézményhálózattal megoldani.) A korábbi kereskedelmi létesítmények erre nem voltak alkalmasak, már nem arról volt szó, hogy különféle üzleteket hogyan helyezzenek el egyetlen épületben. A 19. századi vásárcsarnokok nem egyszerűen fedett piacok: a nagyvárosokban olyan épületek építése vált szükségessé, ahol az ősi funkció – az élelmiszervásárlás – tereit az új követelményeknek megfelelően alakítják ki.