Buza Péter: Kispest anno

"Képeskönyv a régi jó világról. Ezt ígéri az alcím, amihez legfeljebb annyit kell hozzáfűzni mentség helyett, magyarázatul, hogy a szerző pontosan tudja: az a régi világ, amit képekben és szövegével megidéz, nem csak jó volt, s nem csak szép. Olykor keserves, máskor tragikus, sokaknak szegénység, az elesettség esetenként élethossziglani kilátástalansága. De jó is volt és szép is, és most ezt tartottuk szem előtt, amikor kiválasztottuk az elmondhatatlanul bőséges kínálatból azt, amit fontosnak tartottunk fölmutatni. Hiszen ha valaki tágabb vagy szűkebb pátriája vagy éppen családja históriájában támasztékot keres, hogy fölépítse önbizalmát, ami nélkül csak vesztese lehet köz- és magántörténelemnek, nem a balsors mementóiban, ellenkezőleg, a dicsőség, a legendák színezte ünnepek körében kutatja föl, ami aztán a múltjához, mint példa, attól fogva mindörökre hozzátartozik. Nem monográfia, amit a kezében tart az Olvasó, s nem is mesekönyv a régmúlt időkről. A megélt helyi történelem szöveges és fény-árny képekkel lerajzolt mozaikja, s így együtt jelenít meg egy gazdag képet arról a világról, amely látszólag nyomtalanul elveszett, amikor Kispestet elnyelte a háború s ami utána következett. Két teljes emberöltő választ el bizony bennünket régi jelenétől, ám furcsa, paradox módon mégis bennünk s velünk él. Az utcakép fintorában, a hagyományok valamely gesztusában, arcok vonásaiban, amelyek felmenőinket idézik. Őket, akik esendő emberekként, de elszánt igyekezettel, nem mindig az egyenes, de a jövőbe igyekvő ösvényeket járták, taposták ki előttünk, hogy mi tovább tapossuk, szélesítsük: legyen mit folytatnunk."

A lapok kicist hullámosak.