Eörsi László: Köztársaság tér 1956

E tanulmánykötet az 1956-os forradalom és szabadságharc egyik legismertebb, jelentős nemzetközi visszhangot kiváltó, súlyos tragédiával járó eseményéről szól. A szovjetek novemberi intervenciója részben ennek ürügyén kezdődött, a Kádár-rendszer kezdetétől mindvégig főleg erre a történetre épült az ellenforradalom mítosza. Még a rendszerváltást is túlélte számos legenda - vagy éppenséggel újak keletkeztek - a 90-es évek első felében még meg-megújuló vita folyt a felelősségről és a kazamatákról a lapok hasábjain. Azóta viszont alig esik szó a témáról. A Köztársaság teret először Baromvásártérnek nevezték, 1850-70 között Lóvásártérnek (amíg a lóvásártér át nem költözött a későbbi ügetőpályára). Ezt követően itt volt a Józsefváros legnagyobb piaca (Bauermarkt Platz). Később a helyet Újvásár térnek, majd Tisza Kálmán térnek nevezték. Az 1946-ban kikiáltott köztársaság tiszteletére kapta mai elnevezését. A 26. sz. épület lett a Volksbund egyik központja. 1945-től legális körülmények között itt kezdett el működni a Magyar Kommunista Párt, majd ez lett a DISZ budapesti központja. A 27. sz. házban 1912-ben alakult meg a német tanítónők és nevelők otthona, egyesülete. 1940-ben itt szervezték meg a Volksbundot az NSDAP mintájára1 1956 október 23-án és az azt követő napokban a sztálinista diktatúra látványosan összeomlott, az „ancient regime" utolsó nyíltan mutatkozó hívei, a Budapesti Pártbizottságon tartózkodó pártfunkcionáriusok, államvédelmisták, katonatisztek 30-án szembeszálltak a támadó, alig szervezett, főleg VII. és VIII. kerületi forradalmi szabadcsapatokkal. A több órás harcból nagy szerencsével (a védők segítségére küldött páncélosok tévedésből a parancs ellenkezőjét hajtották végre) az ostromlók győztesen kerültek ki.