Ráday Mihály: Új városvédőbeszédek

"Engedjék meg, hogy bevezető soraimat egy vallomással kezdjem: 1980 óta Budapestet – sőt, jószerivel az egész országot – Ráday Mihály szemével látom. Nem csak azt, amit gyógyíthatatlan pesszimizmusának álcázott optimizmusában „unokáink sem fogják látni” jóslattal címkéz, hanem azt is, amit országjáró útjaimon már jómagam is azzal a kimondatlan gondolattal nézek: vajon látta-e Rádayi írt-e róla. Rádayi Ami mögött ott bujkál a remény. Ha eddig nem írt és nem beszélt róla, előbb vagy utóbb mégiscsak írni és beszélni fog. Mert ha igen, talán mégis látni fogják az unokáink. Hiszen nagyon érdemes rá. Hogy észrevegyük, és tegyünk róla, hogy megmaradjon.Ráday szavának igenis súlya van. Többek között éppen azért, mert immár huszonegy esztendős fáradhatatlan munkája nyomán jószerivel valamennyien az ő szemével látjuk épített örökségünket. Ez a könyv a befejezhetetlenség könyve: soha nem érünk a végére, és magunknak kell tovább írnunk, abban a tudatban, hogy kötetbe foglalni mindent, ami megőrzésre érdemes, lehetetlen. De aminek a megmaradásáért akkor is felelősek vagyunk."